
2008. január 21.
2008. január 20.
Bemutatkozunk
,,Budapest utcáit járva csodálatos világ tárulkozik fel előttünk, amint egy-egy kapualjon, mint titkos átjárón átkelve üde kertbe érkezünk. A belsőudvarok százéves fügefát, régi falikutat, a gangról alácsüngő indákat, féltve őrzött hóvirágokat, cserepekben tenyésző virág-birodalmakat rejtenek, s örömet, szépséget hoznak életünkbe.
Az udvarok jelentős része azonban száraz és sivár, mert kert benne sosem volt, vagy már rég elpusztult.
Kívánatos, hogy a természet lehetőség szerint nagyobb teret nyerjen a városban, és éppen annyira fontos az is, hogy az itt élők érezzék a saját erejükben és teremtőképességükben rejlő lehetőségeket, megtapasztalják a közös munka és összefogás örömét.
Baráti összefogásból kertek – régi bérházak kertjeinek – felélesztésén munkálkodunk.
Az egyes tervek a lakók vágyai, kívánságai alapján a családok személyes megkeresése, lakógyűlések és végső közös tervezés során rajzolódnak ki. A kertek kialakítása szintén a lakók erejéből valósul meg a hétvégi közös földmunkák, ültetések során. Kívülről éppen annyi segítség érkezik, amennyi szükséges a folyamat beindulásához és a megvalósításhoz. Az eddig közös, éppen ezért a lakók érzései alapján igazán senkihez sem tartozó terek saját élettérré alakulnak a munkálatok során, amelyek a ház, s a benne élők további életének szerves részévé válnak. A növények, föld beszerzését eddig pályázati forrásból sikerült biztosítani, de szerencsére igaz az, hogy a 20-50 lakásos bérházak kertjeinek feléledése sokkal inkább a közös összefogáson és a kezdeti lépések megtételén, mint pénzkérdésen múlik.
2007 áprilisában egy II. és két VIII. kerületi udvar közös kialakítása már sikeresen befejeződött, történetüket ezentúl a lakók írják tovább…"
Írta: Deák Adrienn Ágnes
2007. tavaszán
2007. december 7.
Új kertecske
2007. szeptember 25.
2007. augusztus 24.
Emlék

Emlékszem, milyen volt az első nap. Kicsit furcsa, kicsit hihetetlen, kicsit félelmetes. Az ember mindig fél az ismeretlentől, az újtól, attól, hogy mi lesz ha nem sikerül, kudarcba fullad. Elképzeli mit fog tenni, mit akar csinálni, kikkel akarja csinálni, eltervezi azt is, hogy hogyan. Aztán az élet sorra hozza a meglepetéseket egymás után, mint egy álomban, amikor nem te irányítasz.
Az első ilyen meglepetés a teljesen ismeretlen emberek hozzáállása volt ehhez a nem mindennapi helyzethez. Miért nem lehet mindig így? Miért nem tudunk minden nap együtt egymásért? Mi az az erő, ami akkor azokon a napokon jelen volt, itt az udvaron? Aztán az utcáról, környékről látogató kedves idegenek, akik csak úgy jöttek csak úgy segítettek csak úgy...
Eszembe jut még a sok érzés, öröm és bánat, pesszimizmus és optimizmus, egyszer fent és egyszer lent, nyugalom és feszültség. Úgy gondolom nagy dolgok történtek, úgy érzem tettünk valamit. Köszönettel tartozunk az ismeretleneknek és ismerősöknek, köszönettel tartozunk azoknak akik nem nézik tétlenül a világ leépülését, akik tudnak és akarnak tenni másokért. Szeretném, ha lehetne még részem ilyen élményekben, és ezt kívánom mindannyiunknak ezen a bolygón. Szné Kriszti
2007. július 22.
Az udvar életre kel - kiállítás és film
A Lövőház, Dankó és Szigetvári utcai udvarok életre keltését, az ültetések hangulatát, a teljes munkafolyamatot és közös ünneplést
Kővári Borz József KERTÉSZEK VAGYUNK című filmjén örökítette meg.Vágó: Kvalla Gábor Balázs.
A KERTÉSZEK VAGYUNK (23 perc/három részletben) a YouTube-on is látható!
http://www.youtube.com/watch?v=PM-DPHhypD0&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=qdEGHJgMwGk&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=m-fM6aFhrnw&feature=related





