A folyamat a tervezés stádiumában tart. Bemutattuk a lakóknak a velük való beszélgetések alapján papírra vetett terveket, elbeszélgettünk, teázgattunk, forraltborozgattunk. Maja átnyújtotta a ház egyik lakójának az első növénykét, aki egyenlőre az ablakban sárgállik még egy darabig. Ott ácsorog mindaddig, amíg társaival együtt ki nem ültetik a szabad ég alá.A kert megmozgatja a lakók fantáziáját: "Nagyon Hawai lesz, grillező meg minden... Ki gondolná, hogy a VIII. kerület szívében vagyunk?" álmélkodik egy fiatalasszony, a festményeket böngészve. Nyakig elmerülünk a beszélgetésben, aztán beáll egy kis csönd, amelyet egy földszinti apuka tör meg, kifejezve a kezdeti tanácstalanságot: "Valahol el kéne kezdeni. Leültünk, mint az iszap."
Ásót, kapát nem hozott a kissé illuminált állapotú sapkás bácsi, de mikor rákérdeznek erre nála, határozottan kijelenti "Én benne vagyok, mert itt lakok!" Van valódi szkeptikus is, a kertet ellenző, "attúl csak több lesz a szúnyog.", de a közhangulat alapvetően pozitív.
A Budapesten már ritkaságszámba menő önkormányzati tulajdonú lakások lakóinak fejében az is megfordul, hogy ők itt a szociális városrehabilitáció részei, amely Magyarországon még nincs annyira bejártva. "Majd a történelem könyvben benne lesz, hogy toljuk a talicskát." vonja le a következtetést a földszinti apuka.A következő stádium jövő héten a tervezőasztal feletti közös véglegesítés lesz, hogy aztán márciusban nekifogjunk a kivitelezésnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése