2007. április 5.

Budai történet I. rész - Az udvar

"Kezdetben volt a kert" írta könyve fedelére egy magyar író, Lesznai Anna. Jómagamnak is. A százéves budai ház függőfolyosói alatt kezdődő zöldben nyíltak ki érzékszerveim. Valaha büszke úri kert volt, cifra kovácsoltvas kerítés szegte, rózsaszín márványlapok borították a teraszt, ívelt létrák segítettek a futórózsáknak. Nagyanyám és dédanyám itt vészelték át Budapest ostromát, ebben a kertben gyűjtötték a havat, melyet aztán a pincében megolvasztottak, abban mosakodtak hetekig. Mire ötévesen én is megérkeztem, rózsák helyett a tatáriszalag csüngött mindenfelé, forró por illatú rejtekhelyet nyújtva a bújócskához. A folytonosan rágicsált hajtáscsúcsok íze most is savanyodik a számban. Térdünket lenyúzó deszkapalánk kerítésen másztunk át titokban a szemben lebombázott ház helyén gyomosodó grundra, ahol disznóparéj és csalán között a fiúk fel nem robbant lőszereket találtak. A háborút túlélt jegenyefák most is ott hajladoznak, unokáimra várva, de az óriási gesztenyefát a szomszédba települt német cég kivágatta a kerítés mellől. Egyik alaphelyzetem, hogy a fa alól, a csomós fűben ülve mámorító csillagokra leshetek. Ez a fa ősszel a lehető leghibátlanabb gesztenyéket küldte ajándékul nekem, a koppanásokkal még a konyhába is beüzent. Már álom a fák meleg illata. Sóvárogva figyeltem a leomlott lift helyén összegyűlt szemétdomb tetején, egy öregúr által nevelt dohánypalántákon nyüzsgő temérdek katicabogarat. Denevérként csüngve a szőnyegporoló állványon beszéltük meg titkainkat a többi gyerekkel. A vízzel félig elöntött pincében pedig édes patkánykölyköket találtunk. Minden percet a boldogság ragadós méze borított, és a kaland bátorsága, mert a pompás kertet még 1949-ben magáévá tette a Házmester: babot vetett, libát és disznót tartott. Azért be-beszöktünk, és a második emeleti körfolyosóról – mint valami páholyból – valódi disznóölés szemtanúi lehettünk…

/Vásárhelyi Judit/

1 megjegyzés:

Balázs írta...

Sziasztok!

Én Méhes Balázs a Lövőház utca 28. szám alatt lakok lassan már tíz éve.
Még tavaly kaptam a Vásárhelyi Gábor lakótársamtól egy vázlatot az udvarról amelyben arra kérte a ház lakóit, hogy jelöljék be szerintük milyen legyen a kert képe egy késöbbi rendezés után.
Az első kísérlet egy ilyen felmérésre kudarcot vallott és bevallom én is elfelejtettem visszajuttatni neki azt az ívet.
Másodízben viszont pótoltam a mulasztásomat.
Szombaton eljött a nagy nap, reggel lenézve a körfolyosórol már láttam a szorgoskodó embereket, némi késéssel én is csatlakoztam a kertépítő brigádhoz.
Jó érzéssel vettem észre, hogy az ismerős lakótásak között sok ismeretlen kedves fiatal arcot is látok.
Így már még több kedvvel láttam neki a tevékenységnek és vasárnap is hasonló startot sikerült vennem.
Sajnos csak a délelőtti műszakban vettem részt a hétvégi nagy projektben, mert egyéb bokros teendőim megakadályoztak ebben.
Viszont ma este mikor hazaérkeztem örömmel láttam az eredményt a látvány a félhomály ellenére lenyűgöző volt!!!
Nagyon jó érzés, hogy ennek valamennyire én is részese lehettem tevékenységemmel.

Üdvözlettel: Méhes Balázs Lövőház u. 28. 4/4

U.I.: Az egyesületnek sok sikert kívánok
és támogatom a parkosítási programot!