Igazi tavaszi meleg szellő és napsütés szentelte meg március 11-én az első kert-akciót a Dankó utcában. A lakóközösség hangyaszorgossággal készítette elő a terepet, ami a sokrétegű, többszáz öreg tégla kiásását jelentette. A téglahalmaz helyén valamikor egy sor lakás állt, és szanáláskor ott maradt a ház anyaga. Ezeket kellett egyenként kicibálni, és friss termőfölddel feltölteni ahhoz, hogy kert lehessen belőle.
Csákány, ásó, lapát forgott a kezek között. A kiásott törmeléket kitartóan, talicskával nagyrészt a ház legidősebb bácsija, és egy fiatalabb segítője cipelte végig a hosszú udvaron a ház előtti konténerig. Gondoltuk, hogy a hölgyek majd azokat a növényeket ültetik át a már meglévő kertrészbe, amelyek a téglafejtés áldozataivá válnának. Ez hamar meg is történt, s ők is beálltak téglát rántani. Két tégla kiásása közt sokszor felhangzott, hogy „ezek a közös munkálatok hiányoznak a mai életből”, és körbejárt a szó a régi telkek megépítéséről, a vidéki kertekről.
Az udvart 10-12 ember mozgása töltötte be, ahogyan az egy igazi közösségi térnél természetes. El lehet képzelni mennyire lakhatóbb lenne fővárosunk, ha az udvarokban máshol is így tudnának az emberek együtt dolgozni, létezni. Mert ebben az udvarban már eljutottak odáig az emberek, hogy nem csak a saját érdeküket tekintik szempontnak, hanem másét is. Például van egy lakó, aki betegsége miatt nem tudja sétáltatni dobbermannját, csak kiengedi a kertbe. A jóakaró szomszédok pedig beleegyeztek egy, az ő ablakukból is látszódó kutya wc-be. Ezt nevezhetjük toleranciának!
Egésznapos kitartó csapatmunka során sok szép öreg tégla került ki a földből. Ezeket használjuk fel újra majd a friss burkolat kiegészítőjeként, kertlépkedő kövekként, a grillezőhöz és az esetleges sufnihoz. (M. Gabi)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése